A legtöbb ember egyetért abban, hogy a zene fontos szerepet játszik az életünkben. A zene nemcsak az emberiség kultúrtörténetének fontos része, de a tanítás történetében is mindig jelentős szerepet játszott. Már az ókori nagy kultúrákban nélkülözhetetlen volt. Jelen volt a nevelésben, a vallási szertartásokon… A görögöknél a nevelés két fő ága a zene és a test művelése volt. A zene a szellemi kultúra egészét jelentette számukra (ebben benne foglaltatott az irodalom és a képzőművészet is.)
Óvodás korban a zenei nevelés a gyerekeket élményhez juttatja, formálja zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. Fejleszti a gyerekek ritmusérzékét. A zenei élmény serkenti a gyerekek kíváncsiságát, miközben fejlődik zenei képzeletük, s esztétikusan formálódik mozgásuk. Megmutatkozik a zenei nevelés hatása testtartásukban, magatartásuk kedvező alakulásában, szocializálódásukban is.
Ezek a nevelési elvek nemcsak a zene területén éreztetik pozitív hatásukat. Elősegítik a személyiség harmonikus fejlődését is, hiszen a mozgással sok feszültség, agresszió vezethető le. Fejlesztik a képzeletet, kreativitást. Segítik a gyerekeket a másokhoz való alkalmazkodásban. A ritmikus mozgás erősíti az izomzatot, elősegíti a mozgáskoordinációt. Fejleszti a szem-kéz –test koordinációt, a koncentráló képességet, automatikussá válik a figyelem, mely a tanulás bármely területén jótékony hatással bír.