A kicsik többsége a lefekvéshez közeledve cseleket eszel ki, ha nem akarja, ha ágyba akarjuk dugni őket. Ilyenkor hatalmas könnyeket hullatnak, és közlik, hogy nem akarok lefeküdni aludni!
A ravasz trükköket sok szülő "beveszi", és rögvest aggódni kezd, hogy a csöppségnek fáj a pocija, éhes, szomjas, fél a sötétben, s kezdetét veszi a sokszor órákig tartó "lefektetési" hisztéria. Természetesen életkoronként más és más aspektusra vezethető vissza, ha a gyerkőc nem akar lefeküdni.

Kisgyermek (egytől hároméves korig):
Ebben a korban inkább attól félnek a kisgyerekek, hogy ha magukra maradnak a sötét szobában, mindenféle rossz történhet velük, és mikor ágyba kerülnek, hiányolni kezdenek bizonyos, nappal megszokott, kellemes hangokat és fényeket.
A lefekvés gyakran egyet jelenthet azzal, hogy meg kell válniuk kedvenc játékaiktól, időtöltésüktől, a mesék világától stb… A lefekvés gyakran egyet jelenthet azzal, hogy meg kell válniuk kedvenc játékaiktól stb… Engedjük meg a gyereknek, hogy az ágyába vigye azokat a játékokat, plüssfigurákat, amik sokat jelentenek számára. Gyakran megpróbálnak kiszöknek az ágyukból és belopózni a szülői ágyba, ahol biztonságban érzik magukat. Ha ennek teret engedünk, akkor nagyon nehéz lesz leszoktatni őket a mindennapos "szökésről".

Hároméves kortól iskolaérésig:
Az ilyen korú gyerekeket már könnyebb az ágyba küldeni. Ha nem is alszanak rögtön el, de már kevesebbszer próbálkoznak ágyuk elhagyására. Időnként becsúszik egy-két hiszti, de ezeket már egyszerűbb kezelni. Ebben a korban is "csodát" jelent a szülői esti mese, odabújás. A szülő közelsége és hangja megnyugtató nyugalmat és biztonságot sugároz a gyermeknek.

Minden gyermek imád a szülői ágyban hancúrozni, pihengetni, odabújni, ott aludni. Sok szülő általában hétvégén meg is engedi, hogy gyermeke mellé bújjon. Ez óriási örömöt és boldogságot vált ki a gyermekben, mert érzi, hogy ennek rangja van, nem lehet mindig "csak úgy" ott aludni.
Ha a gyerek beteg, elesett vagy különösen nagy stressz, illetve rossz hatás érte, akkor a szülői ágy kiváló gyógyír lehet számára.

Tippek szülőknek:
Amikor lefektetjük kicsinyünket, maradjunk még a közelében kis időre, halkan beszéljünk hozzá, cirógassuk. Azután hónapról hónapra töltsünk egyre kevesebb időt a gyerekszobában.
Amikor a gyerek beszélni kezd, az alvás ellen tiltakozó sírást fokozatosan dac és ravaszkodás váltja fel. A lefekvést kössük össze bizonyos szertartásokkal, amelyek megnyugtató átmenetet képeznek az ébrenlét és az elalvás között. Az esti pár perces összebújás erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és nyugalmat sugároz a gyerkőcöknek.
Készítsük fel a gyermeket, hogy itt az idő a lefekvéshez! Hagyjuk, hogy befejezhesse a játékot.
Készítsünk mindent az ágy közelébe, amit előreláthatólag kérni fog.
A mesélés megnyugtatja a kicsit.
Mielőtt magára hagyjuk elalvás előtt, kívánjunk neki jó éjszakát. Mindig ez legyen az utolsó, amit mondunk neki, és ha tovább akarja húzni az időt, hivatkozzunk arra, hogy már elköszöntünk tőle.